Szívdobbanás, ez az élet. Ha nem mesélsz, én mesélek. Szívem dobban, szívem szakad, hisz az élet csak pillanat. Impresszió, futó élmény, az Istenhez néma kérvény. Forró fürdő, forró csók, simogatás, futó bók. Füstös vonat, virágillat, bőr és ember, agy és állat. Életek és maszkok, körhinta, kapaszkodj. Egymásra festett kép, úgy, ahogy szeretnéd. Törött tükör vagy, csillog, és mindig más, darabka Élet vagy, egy név és egy névmás. Szerencsejátékos, gondtalan utazó, igaz, örök barát, névtelen szerető. Égő kis fény vagy, és örök sötétség, te is csak játszol, és te vagy a játék. Áldozat vagy te, és förtelmes gyilkos vagy, fáj, hogyha gyilkolsz, és fáj, mikor gyilkolnak. Névtelen senki vagy, más vagy, s mégis te vagy. Néma víz vagy, s beléd törnek, ütnek, vágnak, mégsem törsz meg. Vadállat vagy, ösztönember, szerető vagy, Isten-ember. Naiv is vagy, szét is hullasz, keveset szólsz, sokat mondasz. Tükör vagy, és tükröt nézel, a Világ vagy, az is részed. A része vagy, józan, részeg, kőkemény, de néha félszeg. Más szemében magad látod, íme, ember, a Világod.
2007.
Tia's room 